8 testi-lelki változás, amit a rendszeres sportnak köszönhetek

2016-04-12 15:09, evamagazin.hu - Életmód

Plusz egy dolog, ami sehogyan sem akar változni... Mint már korábban is beszámoltam róla, nem vagyok, soha nem is voltam sportos lány. Főként azért, mert jó génekkel áldott meg a sors, békében voltam a kilóimmal, na meg persze azért, mert alapvető lustaságom miatt sosem éreztem az "örömet" és láttam meg a "szépséget" a mozgásban. A kor viszont keményen oda tud csapni – ez történt velem is, miután elhagytam (jócskán) a harmincat. A hiúságom végül rávett az edzésre. Szenvedtem, mint a kutya, de kitartottam, és 10 hónap elteltével már magabiztosan kijelenthetem, hogy a rendszeresen sportolók – meglepően kis létszámú – táborát gyarapítom. Sok helyen olvastam, hogy ha sportolni kezdesz, azonnal érzed majd a pozitív hatását – velem ez egyáltalán nem így volt. Nekem továbbra is nehezemre esett a lépcsőzés, nem mozdultak a kilók és a kedvem sem lett tőle sokkal jobb (csak abban a pár percben, amikor vége lett egy-egy edzésnek – na akkor rettentő jó kedvem volt mindig). Több mint fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy saját szemmel is lássan végre a változást. És érezzem. És megérte kitartónak lenni – piszkosul megérte! 1. Nincs többé problémám az alvással Korábban rendszeresen előfordult, hogy hajtósabb időszakokban gyomorgörccsel ébredtem hajnali fél négykor, és akkor tudtam volna csak visszaaludni, amikor szólt a vekker. Három-négy hónapja viszont már egyáltalán nem kaptam ilyesfajta stresszhormon-löketet hajnalban – talán ez volt az egyik első szembeötlő, pozitív hatása a mozgásnak. 2. Látványosan – nagyon is látványosan – kevesebb lett a narancsbőröm Hihetetlen, de kábé tényleg 18 éves koromban volt utoljára ennyire sima a combom és a fenekem. Mindez úgy, hogy nem diétázom, ugyanúgy befalok mindent, mint korábban. Jártam közben viszont masszázsra, meg használom a Dr. Kelen (szuper magyar márka – csak szólok!) feszesítő, narancsbőr elleni kencéit, de van egy sanda gyanúm, hogy a nagyobb melót mégsem ez, hanem a sport végezte el. [cikk=33612] 3. Valahogy átrendeződött a testem Nem, nem lettem vékonyabb, legalábbis a mérleg nem mutat kevesebbet. És mégis: rámjön, ami eddig nem jött rám, ott kerekedik, és ott lapos, ahol kell. Nagyjából... majdnem... 4. Nincsenek őrült falásrohamaim Édes után sós, pizza után pillecukor, utána egy zacskó csipsz – ismerős? Tudod, amikor nem bírsz leállni az evéssel, a világ legegészségtelenebb dolgait kívánod, és addig tömöd őket magadba, amíg rosszul nem leszel? Hívják ezt stresszevésnek, érzelmi éhségnek, biztos még másnak is, nem tudom. A lényeg, hogy én már nem szenvedek a tüneteitől. 5. Elkezdtek kirajzolódni azok az izmaim, amikről nem is tudtam, hogy léteznek A karomban, hátamon, vádlimban – még az alkaromon is. Hihetetlen! 6. Eltűnt – szó szerint leolvadt! – az úszógumim Úgyszintén hihetetlen!!! (Jó, na, azért egy pici még van.) 7. Többször van jókedvem, mint rossz Ritkábban kelek bal lábbal, kevésbé vagyok ingerült, ritkábban vagyok lehangolt és csak néha tör rám a világvége-hangulat. Ezt nem csak én mondom – mások is kiszúrták már. 8. Megtaláltam az örömet a mozgásban! Számomra ez a legmeglepőbb. Nagyjából egy hónappal ezelőtt valami átfordult bennem, valami gyökeresen megváltozott. Ráéreztem az ízére. Hogy igenis jó érzés az, amikor már majd megszakadsz, de tolod még egy picit többet, egy kicsit erősebben. Amikor felülkerekedsz önmagadon és egyre csak tágítod a határaidat. Illetve nem, érzésnek nem jó, hiszen pokolian megszenvedsz tőle. Valahogy fejben jó, gondolatban. És ugye... fejben dől el minden! [cikk=27070] ...És ami nem akar változni: Azért van sajnos valami, ami sehogyan sem hajlandó formálódni: a hasamról alig-alig mozdul a felesleg. Ott egyáltalán nem akarnak rajzolódni az izmok. Pedig rengeteg és különféle hasizomgyakorlattal gyötröm magam. De nem... MÉG nem... Na, majd, hamarosan, egy év után!

Tovább »